Generációk
Táncház Akadémia – Veszprém
2022. 08. 21.
Hétvégén táncházban voltunk. Még mindig elfog a nosztalgia, pedig már az unokámmal jövünk az efféle programokra. Mégis ezek a régi művelődési házak, hiába újítják fel őket, a jellegüket nem tudják elveszíteni. Minden fal ott van, mint régen, tudom még, hova bújtunk anno a kíváncsi szemek elől.
Az unokám Ricsi bácsinál táncol, varázslat, amit az a fiú művel a gyerekekkel. Igazi pedagógus. Vicces, de következetesen szigorú is és tényleg szeretik a gyerekek, amit csinálnak vele. A napi program az ő félórájával kezdődött, játékok, táncolás, ügyességi fejlesztő feladatok. A félemeleten kézműveskedés van, és különböző társasok. Itt is eltöltünk vagy egy fél órát, közben lent már elkezdődik egy felnőtt-ifjúsági tánctanítás. Boti rágja a fülem, hogy menjünk nézzük meg azt is, de előtte azért még befejezzük a kirakót. Nagyon kreatív ez a csapat, népi motívumokkal alkotnak népszerű gyerekjátékokat.
Bakonyi táncok. Még rémlik, hogy is voltak a lépések, de magamtól már nem tudnám megcsinálni. Itt vannak a fiatalok, rajtuk van a sor. Aztán a következő pillanatban mellettünk terem egy fiatal párocska és a lány Botit, a fiú meg engem visz táncba. Hihetetlen, olyan, mint egy időutazás. Nevetünk sokat, aztán nagy táncolás után kicsit leülünk pihenni. Olyan ez kicsit, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni teljesen. A lányom már hívott, hogy akkor most hova jöjjön az unokámért, de ő persze még hallani sem szeretne arról, hogy hazamenjünk. Végül az egészből egy családi program lesz: a lányom is idejön, tervezni sem tudtuk volna jobban. A büfében befalunk egy szendvicset ebédre és visszaérünk éppen a rendhagyó néprajzórára. Jó látni, hogy nem csak a gyakorlat fontos, a tudománynak sem kell olyan száraznak lennie, hogy csak a szakemberek sajátja legyen. Át lehet adni ezt a tudást is élmény-szerűen, úgy, hogy a gyerekeknek is érdekes.
Most jön az én kedvenc programom!Csodálatos a magyar népviselet minden eleme, mindennek funkciója, története van. Elképesztő! 40 éve, mikor mi kezdtük nagyapával ezt a műfajt mg nem volt semmi hasonló. Egyenszoknya, egyenblúz. Mostanra olyan kincsek kerülnek és kerültek elő, olyan darabokat rekonstruálnak, hogy lenyűgöző. Az egész: a tudományos alaposság és a kézművesség magasfoka. Laczkó Tibor, aki a viseletekről mesél, és a programot tartja biztos vagyok benne, hogy fanatikus. De úgy gondolom, hogy ilyen szinten ezt nem is lehet máshogyan csinálni!
Lassan már mennünk kéne, de még van program hátra, és Boti mindenképpen szeretné, hogy maradjunk. Engedünk neki, végül is olyan szépen viselkedik, és ki tudja, talán egy napon ő is itt fog táncolni a felnőttekkel. Kellenek ehhez a jövőképhez ezek a kapaszkodók.
Egy kis ínyenc tánctanítás és a Zagyva Banda rövid bemutatkozó koncertje után még egy rövid énekóra is belefér. Navratil Andreát már nem először hallom énekelni, csodálatos hangja van, ha behunyom a szemem olyan, mintha angyalok énekelnének. Először kicsit bátortalanul, de mi is csatlakozunk az énektanításhoz, még Boti is énekel, pedig velem nem szokott, de Andinak ő sem tud ellen állni. A táncháznak még megnézzük az elejét, este van már, a többi gyerek már régen hazament. Boti is még csak 9 éves, kell a pihenés, és holnap hétfő. Igaz, nincs iskola, de akkor is. Hagyjuk, hogy mulassanak még egyet a fiatalok. Úgy, mint mi anno, és ahogy majd reméljük Boti is fog majd, amikor annak is eljön az ideje.